Apró Tamás fafaragó. Mindene a munkája, mindene a fa. A volt
„városlakó” ma vidéken él. A nyugalom szigetén, amit nem szívesen cserélne
semmi másra.
Harmincnyolc éve született
Kecskeméten, s ott is érettségizett. Természetesen a rajz volt a kedvenc
tantárgya, ami a később fafaragóvá lett fiatalember pályájának fontos eleme is
egyben. A középiskola elvégzése után Budapesten kitanulta a faszobrász szakmát,
mely egyszer, s mindenkorra meghatározta további életútját. Apró Tamás örömmel
beszél múltról, jelenről, jövőről.
- Vidéki mester lettél, hiszen néhány éve Kecskemétről Ballószögre
költöztél. Mi volt az oka?
- Csupán annyi, hogy a köztéri
szobrok elkészítésére irányuló megrendeléseket aligha csináltam volna meg
szüleim panellakásában. A szükség nagy úr, s így történt ez az én esetemben is.
Ballószögön leltem új otthonra. Közelebb költöztem a népi, paraszti kultúrához,
közelebb kerültem a természethez, de azt hiszem, ez lehet minden fafaragó álma.
- Ezek szerint jól érzed magad a faluban, szereted a vidéki létet.
- Nagyszerű közösséget ismertem
meg Ballószögön, az emberek közvetlenek, nyitottak. Megbecsülik
tevékenységemet, aminek legnagyobb eredménye, hogy az önkormányzati hivatal
előtt áll három köztéri munkám, amit ünnepélyes keretek között avattak fel. Ám
itteni életem egyfajta termékeny egyedüllét, csend. Az alkotáshoz ugyanis szükségem
van a magányra, arra, hogy gondolataimmal egyedül legyek, és csak a fára, az
anyag „mondandójára” koncentrálhassak. Ez lett az életformám, s ma már nem
cserélném el másra. Mindez nem jelenti a teljes kivonulást a város pezsgő
életéből: közel lakom Kecskeméthez, természetesen gyakran megfordulok ott.
- Mit jelent számodra mesterséged, a fafaragás?
- Mindent. Ezzel a számomra
gyönyörű munkával nem lehet betelni. Hogy érthető legyek: én akkor is fafaragó
vagyok, amikor éppen nem fát faragok, mert a gondolataim szinte állandóan az
alkotás körül forognak. Szóval egyszerre szabadidős tevékenység, illetve
alkotói önkifejező módszer is ez. Ám érdekel mindenfajta művészet, a zene, az irodalom,
melyek rendkívül fontos részei az életemnek.
- …és mi jellemzi Apró Tamás alkotásait?
- Elsősorban vájt domborműveket
készítek, gyakran pácokkal színezve. Sok esetben a fa erezete, csomói és egyéb
tulajdonságai a kompozíció meghatározó elemei. Témáim megválasztásának
vezérfonala a nemzeti identitástudat, a bibliai motívumokból merített egyetemes
emberi értékek. Munkáim túlnyomó többsége emberábrázolás.
- Fafaragásaidat több kiállításon megtekinthette a közönség, köztéri
szobraid pedig néhány település ékes díszeivé váltak. Hogyan összegezhető
eddigi munkásságod ezek tükrében?
- Önálló kiállításom volt már Kecskeméten
és Lakiteleken, csoportos kiállításokon pedig Kecskeméten, Budapesten,
Kunszálláson, Kerekegyházán, Nagykőrösön, Dunaföldváron, Ladánybenén, Gyulán,
valamint Soltvadkerten vettem részt. Köztéri szobraim és emlékoszlopaim
megtalálhatók Kecskeméten, Ballószögön, Buzsákon, Ladánybenén, valamint az
ausztriai Paudorfban és Großschönauban. Ezen ausztriai településeken
alkalmanként nemzetközi alkotótáborokban is képviselem a népi fafaragást.
Évente rendszeresen részt veszek a Duna–Tisza közi Népművészeti Egyesület
nagykőrösi alkotótáboraiban, valamint a Mesterségek Ünnepén a Budai Várban.
- Most mégis egy kézműves vásárban találkoztunk. Mennyire részük ezek a
színes programok az életednek?
- A kézművesek között élmény
jönni-menni, valóságos felüdülés a lelkemnek ez a közeg. Vásárok, kiállítások,
egyéb programok alkalmával pillanatok alatt megtaláljuk a közös hangot, még
akkor is, ha éppen egy adott napon először találkozunk az életben. Úgy érzem, én
teljesen a helyemen vagyok ebben a társaságban. Amikor egy városi rendezvényen
megjelenik a „kézműves társadalom”, mondjuk népviseletben, bizony sok a
csodálkozó tekintet. Ezért azt gondolom: a mi közösségünk küldetésének része,
hogy ne csupán a szakmai tudást, hanem a népi gyökereinken alapuló hagyomány
szeretetének érzését is átadjuk minél több embertársunknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése